Mielőtt meghaltam, hagytam egy jelet magamról.

  Egészen aprót, olyat, amit soha senki sem fog megtalálni, és amit soha senki nem fog keresni sem.

  Amikor beléptem az áruház ajtaján, megláttam egy fekete-fehér alakot a biztonsági kamera mellé

akasztott monitoron.

  Én voltam az.

  Megtorpantam, elámultam magamon, és röviden megfigyeltem, hogy hogyan mutatok ebből az azelőtt

sohasem látott szögből, zsebrevágott kezekkel, hetykén, hanyag nemtörődömséggel, őszülő halántékkal,

de még fiatal lendülettel.

  És legfőképpen őszintén. Az a figura tényleg én voltam póz, kimértség, és megfelelni akarás nélkül.

  Aztán mikor tűnődve továbbindultam, arra gondoltam, hogy igen, ennyi pontosan elég is lesz rólam,

minden más mesterkélt, felesleges,és hiábavaló.

  És másnap, mikor a londoni járat a földnek csapódott, érdekes módon az utolsó gondolatom az volt,

hogy legalább egy igaz nyomot sikerült hagynom.

  Aztán már soha többé semmi sem számított.